Ha valaki harcsa horgászatáról beszél, akkor a legtöbb
sporttársunknak rögtön az éjszakai peca jut az eszébe. A sötétség misztikuma és
az éjjeli csendben felhangzó madarak rikoltása, apró avaron surranó neszek
zaja. Loccsanások és a hirtelen megugró halak okozta hangok az éjszakában. A
durranó, buffanó rablások hangjairól nem is beszélve. Ez mind kedves egy
horgász szívnek. A csillagok a fejünk felett olyan fényesen és tömegben
ragyognak, amit a városi ember abban az élettérben szinte sosem láthat. Ezek a
hatások egy vérbeli horgászt mindig rabul ejtik. Mindig ámulok és bámulok a
sötétségben rejlő megannyi természeti csodában. Van valami megmagyarázhatatlan
vonzalmam az éjszakai horgászat iránt. Jobban kedvelem, mint a nappali
nyüzsgést. Talán a csend harmóniája teszi különlegessé, de lehet a leszűkült
látótávolságtól olyan izgalmas. Azonban amikor kövek közt vagy a fák, bokrok
ágain landol a műcsalim azt nagyon nem szeretem. A hajó orrában lévő lámpa
fényétől megriadnak a halak. A fejlámpa hideg ledes nagy lumenszámú fényereje
sem éppen optimális főleg holdnélküli vaksötét éjszakán. Nagyon sokat
gondolkodtam mi lehetne a jó megoldás. Aztán az autóiparnak és a jampiknak
köszönhetően kipattant az ötlet.
Tompa zöld fényt kell használni olyat, amilyet
a kocsik aljára tesznek a srácok. A kilencvenes évek végén jártuk a Pó-ra és
ott láttam egyszer ilyet, de nem nagyon értettem a dolgot és nem is
foglalkoztam vele. Aztán egy harcsás videóban is visszaköszönt ez az effekt.
Hat évvel ezelőtt fel is szereltem egy ilyen fényt a hajó pereme alá. Nagyon
szépen kirajzolta a parti sáv vonalát és jól látszottak a fák ágai is. Kivéve a
vékony és közepes méretű száraz ágakat, azokat még így is nagyon nehéz észre
venni. A dobások pontossága megnőtt és már egyre ritkábbak lettek az
elakadások. Sok horgász ismerősöm és vendégem rémült arccal nézte, amikor
indultunk és felkapcsoltam a fényt. Mindig megkérdezik, hogy nem zavarja a
halakat? Tapasztalatom szerint nem igazán zavarja őket, sőt! Volt olyan esetem,
amikor ott úszott velünk a mi fényünkben több méteren át egy jó kettes balin.
Az apró halak nem egyszer beúsznak ebben tompa zöld fényben és az a körülötte
rajzó rovarokra vadásznak. Gyakran megesett az is, hogy közéjük robbant
hirtelen egy komolyabb bajusz. Ilyenkor majd eldobom a pálcát a kezemből, össze
rezzenek. Természetes reakció ez és egyből indul az adrenalin bomba a
testemben. Nagyon sokszor úszkálnak velünk a harcsák, amikor a folyó sodrásával
vitettem magam.
A fény és árnyék peremén szoktak a legtöbbször ólálkodni. Idén
nyáron Donát barátommal csorogtunk és neki valami nyűge akadt a csalijával és
leült szerelni. Én meg látom, hogy tolja a csíkot az irányukba egy hari. Mikor
beér a szórt fénykörben megkérdeztem tőle fogjak egy bajuszt? Mondja nekem
persze. Be ejtettem a crankbaitem egyet húztam rajta és egy bő hetven centis
harcsa gyerek fickándozott is már a horgon. Donát arcán teljes döbbenet. Nem
hit a szemének. Azt mondta, hogy ha ezt elmesélik neki, nem hiszi el. Aznap és
a következő éjszaka fogtam még négy darab ilyen forma harcsát a fényben és
elrontottam egy méter felettit. Mondanom sem kell innentől kezdve mindig fél
szemmel nézte a fényt a csónak mellett. Persze a mögöttünk lévő V formájú
csíkokat is figyelni kellett, mert nem mindig a partszélen lapultak a bajuszok.
Bent középen rajzottak a snecik és azokra vadásztak.
Érdekes módon nagyon
sokszor, amikor odadobtuk nekik akkor a be eső wobbi hangjára beindultak tolták
rendesen a vizet, de a húzott műcsalira nem vertek oda mindig. Nagyon sokszor
mellé vágtak vagy egész a fényig kisérték és ott a lábunk előtt tovább úsztak.
Nem egy nem két harcsa rendesen neki ment a csónak oldalának, nem hinném, hogy
nem vette észre. Neki akart menni! Ezt bizton állíthatom. Természetesen, hogy mi
okból azt nem tudom és nem is tudhatom. Gyárthatok rá valamiféle magyarázatot,
de nem biztos, hogy lenne reális valóság alapja. Ezt a harcsáktól kellene megkérdezni,
egyenlőre, még nem tudunk velük érdemben kommunikálni. Az azonban biztos, hogy
nem igazán zavarja ez a tompa fény őket. Nekünk pedig elég jó segítség lehet a
parti csipkés kövezés vagy bokorsorok meglátásában. Sok csali vesztést
megúszhatunk így. Régen, amikor telihold volt nem nagyon mentem le harizni.
Most már verem a fejem a falba – természetesen képletesen értendő - mert akkor
azt hittem, hogy ha nincsenek a felszínen, akkor nem is táplálkoznak. Ugyan úgy
esznek, csak egy picit mélyebben vannak. Ilyenkor egy nagyobb nyelvű wobblert
érdemes feltenni, ami egy vagy másfél méteren jár. Természetesen teli hold ide
vagy oda nem tud minden szegletbe be sütni és mindig van árnyékos oldal, vagy
sötétebb zúg, ahol ilyenkor is a felszín alatt lapítanak a bajuszok. Szuperhold
idején (a nyár legvilágosabb éjszakája) négy harit is fogtunk a felszínről. Nem
nagyon érdekelte őket a holdfény majdnem szürkületi fénye. Ilyenkor persze nem
kapcsoltam be a hajó oldalán rejlő tompa zöldfényű világítást. Felesleges lett
volna, mindent látunk, amit látni kell egy éjszakai pergetés során. Tehát
amikor jó már a láthatóság és biztonságosan tudjuk a part szélt dobni akkor már
csak a jó csali választáson múlik minden. Ha eltaláljuk, mi kell nekik éppen
akkor szinte garantált a siker. Nincsenek nagy csodák. A kitartás és éberség,
figyelem valamint az összpontosítás meghozza a gyümölcsét.
Régen a J11 J13 volt
a favorit nálam. Persze nem is nagyon volt sok választási lehetőségünk a
wobbler piacon. Azóta eltelt jó pár év és találtam sokkal hasznosabb és
megbízhatóbb műcsalikat. Ezek a régi modellek könnyűek ebből adódóan nem jól és
nem olyan pontosan dobhatóak, és ami nagy hátrányuk, hogy sérülékenyebbek.
Törnek, mint a ropi. Persze ez a mi hibánk is, mert nem ilyen típusú és méretű
halakra lettek kitalálva. Azért valljuk be őszintén, hogy harcsázás közben
bármikor bejöhet egy nagyobb is. Sosem tudhatjuk mekkora hari durrantja le az
általunk felkínált műanyag esetlegesen fadarabot. Vannak olyan wobblerek
amelyek strapabírók és végig vannak drótozva az anyagukat tekintve pedig olyan
a felhajtó erejük, mint a balsafa ám mégis jóval keményebbek és nehezebbek. Nem
kell a két részes wobbikat erőltetni, mert egy jó crankbait simán veri őket. A
nagyobb rezonancia szám miatt jóval nagyobbnak hiszi a bajszi és jobban
rástartol így az akadásunk is biztosabban fog ülni. Horgokat és a karikákat
cseréljük le, mert a gyárilag szereltek nem erre vannak szánva. Jobbik esetben
csak a horgoktól búcsúzunk, rosszabbik esetben a wobblert is viszi őkelme. A
színek választása még egy érdekes téma és sokszor vita tárgya a sporttársak
közt. Harcsa horgászat esetében nem nagyon hiszek a szín kérdésben. Teljesen
mindegy melyik szín van fent. Fogtam pirossal, feketével, rózsaszínnel,
zölddel, kékkel, sárgával szinte a teljes színskálát sorolhatnám.
Amikor
beszakadt a kedvenc zöld sárga színben pompázó halimitációm akkor pirosat
tettem fel és fogtam pár dobáson belül egy termetes bajszit. Donát szeretett
volna venni egy ilyen foam csalit de már csak kék színben kapott. Mondtam neki
teljesen mindegy. Hitte is meg nem is. Amikor azonban fogott egy órán belül
három hareszt vele akkor már láttam hisz benne. Egy okosságot tudok erre
mondani, hogy sötétben minden wobbler fekete!
A rezonancia a meghatározó és a jó tálalás, mert leggyakrabban a be esőt
kapja el. Ott nincs mit nézelődni rajta. Júniusban még nem volt túl meleg a víz
így csak a napi két harcsás átlagot tudtuk tartani, de júliusban és
augusztusban már napi négy harcsás esték voltak. Hazai viszonylatban nem is
olyan rossz arány. Az szomorít el azonban, hogy a halak mérete évről évre
kisebb.
Régen öt és hét kiló volt az átlag méret itt a Dunán, idén azonban
kettő és három kiló közt volt. Erre pedig csak egy magyarázat van, mégpedig az,
hogy nincs idejük megnőni, mert elhordják a horgászok és nagyon sok lett a
harcsázók száma. Kuttyogatók és bójázók lepik, el a legtöbb vizet ahol járok.
Nem sajnálom tőlük a halat, de ha leveszünk mindent az asztalról, akkor egyszer
üres lesz az az asztal! Nem kéne a Pó-ra, Ebróra, Rhonra járni, ha hagynánk
megnőni őket. Ott sem azért lett olyan sok nagyhal, mert jobbak a körülmények,
hanem azért mert senki sem horgászott rájuk és elszaporodtam és megöregedtek
tisztességben. Ezen érdemes elgondolkodni és így sokkal több sporttársunknak
lehet jó élménye, mert jutna mindenkinek egy kapitális harcsa!
