Harcsák és egerek

Július végét mutatja a naptár és én ismét kint vagyok szeretett folyóm partján. Az éjszaka hűvös szele csiklandozza arcom. Hanyatt fekve fekszem a magas fűben és fülelek. Fejem felett az égbolton csillagok ezernyi fénye látszik. Szemem mereven a fénylő apró pontokat bámulja. Jó mélyet szippantok a levegőből. Érzem a friss széna illatát. A folyó másik oldalán aratás volt ma és tegnap. A tarlón felbolydult az élet. Apró surranó lábak zaja hallatszik a fák közt. Tücskök ciripelnek a mezőn. Ezek az éjszaka hangjai. Hej, de szeretem én ezeket a nyári éjszakákat! Egyszercsak a sötét csendben felhangzik egy buffanás valahol a túlpartról, a víz fölé nyúló fák ágai alól. A harcsák elkezdték nagy éjszakai zabálásukat. Hát elkezdődött végre, amire vártunk: úsznak az egerek. Vajon miféle összefüggés lehet egy szárazföldi emlős és egy hal közt? Joggal tehetjük fel e kérdést. Honnan tudja az a nagy bajuszos, hogy itt az idő? Talán felismeri a kombájnok dübörgését? Nem hiszem, hisz régen is itt úsztak a pockok és egerek, amikor még nem volt gépiesítve az aratás. Akkor is ugyanúgy várta őket a partszélen a vízfelszín alatt a legnagyobbra növő halunk, a szürke leső harcsa (Silurus glanis). Ezek és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben. Szép lassan és halkan felülök a fűben. Látom a cirkáló harcsák által keltett hullámokat. Fülem érzékeli az apró csobbanásokat, amikor bepottyannak a kis egérkék a vízbe és elkezdenek úszni a túlpart felé. Halk sikítás érkezik a víz felől, melyet a kis rágcsáló ad ki magából, és szinte még abban a másodpercben egy örvény támad alatta. Már hallom is a durranást, amikor ez a falánk hal bekapja ezt a kis bundás sajtfalót. Bizsergés fut végig rajtam. 

Kezem már nyúl is a botom után. Könnyű, ám mégis erős pergető botom sok szép harcsát fogott már, de még korántsem eleget. Megbízható szerkezetű fémtányérkerekes orsóm dobján új, 22-es fonott zsinór várja a bevetést. Wobbler rendben, csomómentes kötés rendben, ellenőrzöm a sötétben a szereléket. Már repül is az apró Bug-Bug. Halk csobbanással ér vizet ez a kis gumitestű wobbler. Elkezdem bevontatni a műcsalim, talán ha kettőt tekerek az orsóm hajtókarján, amikor erőteljes rántás jelzi a botomon a kapást. Keményen bevágok, majd elszabadul a pokol. Szétrobban a csendes víztükör, a harcsám vad táncba kezd, majd hihetetlen sebességgel elindul az akadók felé. Azaz csak indulna, mert már próbálom is jobb belátásra bírni őkelmét. A húzásából ítélve nem kapitális hal. Azért örülök neki. Első dobásra kapásom és halam van. Soha rosszabbat! Gyorsan a lábam mellé kényszerítem, majd lip grippel megfogom az alsó állát.

Hiszek a gyors, kemény, ám becsületes fárasztásban, mivel a legtöbb halam visszakerül éltető elemébe egy rövid fotózás után. Ez történik most is. Olyan jó hatkilósra saccolom, de a digitális mérleg 5,5 kg-ot mutat. Nem baj, hogy kicsi, csak jöjjön még pár darab! Már rég nem izgat a kapitális harcsa megfogása. Inkább a darabszám, és a sok átélt fárasztás és kapás híve lettem. Halam laza farokcsapással köszön el. Kicsit le is fröcsköli az objektívem. Mosolyogva megtörlöm, majd újra akcióba lendülök. Jópár „üres” dobás után újra vendégem van. Kicsit elméláztam a kapástalanságban, ezért váratlanul ért a gyors, erős rántás. Le is maradt a koma, mivel lányos zavaromban elfelejtettem bevágni. Újra dobok és nézem, milyen szép V betűt húz a csalim. Szépen, lassan rázza fenekét, és a hátán lévő csengettyű egércincogásra emlékeztető hangot ad ki. Hihetetlen, hogy ezek a japánok miket ki nem találnak! Buff, mellé vágott, majd mire feleszmélnék, odavág megint. Másodjára elkapja a Bug-Bugot. Dehogy elkapja, inkább  torokra veszi, mint később kiderül. Nagyon jól húz. Ez azért már szebb lesz, mint az előző társa. Nem egy nagy öreg ő sem, de már serdülőkorban lévő ifjoncnak tűnik az erejéből ítélve. Első pár húzásra leránt jópár méter zsineget, de szerencsémre nem az akadók felé indul. Sodrással szemben azért nem könnyű fárasztani. 

Bő tíz perc a fárasztás mire kezem ügyébe kerül. Két-három fejsimogatás és a kötelező tiszteletkörök után megadja magát ő is. Nyugodtan tűri, amint a szájába nyúlok és megszabadítom a tüskés „jószágtól”. Tudja ő jól, hogy visszadobom. Mintha kicsit pózolna is a kamera előtt a huncut, olyan nyugodtan tűri a fotózást. Villan a vaku párszor, mérlegelés – a műszer 16,5 kg-ot mutat, - majd mehet vissza a folyóba a haverok közé. Küldj még párat!- suttogom utána a sötétben. Szófogadó halnak látszik, de nem állja a szavát. Még fél órát vallatom a túlpartot, aztán elindulok haza. Reggel vár rám a munka. Mivel éjfél után jár az idő, eltervezem, hogy este újra eljövök. Koko cimborám is velem tart. A tegnapi sikereimen felbuzdulva reménykedve várjuk az estét. Lassan szürkület lesz, elkezdünk bemenni a vízbe. Hideg, gyors folyású ez a Duna-ág. Kiváló minőségű gázlóruhám azonban melegen és szárazon tart. Derékig érő vízben komoly a küzdelem a sodrással, viszont így a medertörést és a túlparti bokrok alját pont meg tudjuk horgászni. Amíg nincs vak sötét, addig mélyenjáró Short Tail Shallow-al vallatom a mélységet. Talán egy tucatot dobok és már koppan is a hal  wobbleremen. Elindul árral szemben, mint egy gőzmozdony. Gyors a fárasztás, még egy perc sincs, mikor halam a lábam mellé csúszik. 

Jön ám a meglepetés, márna van a horgon. Errefelé ez elég gyakori jelenség. Mire megszabadítom a horgoktól, már ránk is sötétedik. Jöhetnek a felszíni cuccok! Hajigálom rendületlenül az egérimitációt. Régen két részes „észt” csodával dobáltam, de mára már idejét múlt lett. A halak is az újdonságok hívei, mint jómagam. Koko barátom is „átpártolt” a japánokra. Fog is egy szép márnát ő is.  Hopp, és már megint halam van! Még mindig nem harcsa. Ezúttal egy termetes domolykó a tettes. Nagyon szép hal, de én műléggyel szeretek domolykózni. Felszerelésem sem mondható igazi UL pecának. Emlék fotó készül róla is, majd ismét a bokrok előterét vallatom. Bumm, bumm, mellé vág a bajszos.  Adrenalin árad szét az ereimben, pulzusom az egekben. Kicsit lassabban kell tekernem, állapítom meg magamban. Talán hatodik dobásra megint egy bumm, de ezúttal megakad a hal. Az éjszaka csendjét széttöri a fröcskölés hangja. A sekély vízben komoly ramazurit rendez a feneketlen bendőjű egérvadász. Pár kirohanás és egy kis erőfitogtatás után kézben a harcsám. 

Olyan jó hatkilós forma. Forgatókönyv a szokványos. Fotó, simogatás és már mehet is vissza a folyó habjai közé. Koko elmormol egy káromkodást, mintha valami malacokról meg az égiekről mondana valamit. Kaján vigyor ül az ábrázatomra, megint kapásom van! Harcsagyerekek adnak ma itt randevút? Szinte ugyanaz az a méret, mint előbb. Nem mintha baj lenne. Nem részletezem tovább, fogok még három gyerek bajuszt és nincs tovább. Koko a harcsamentes éjszakája után fogadkozik: lesz még Dunán harcsavásár! Legyen úgy, kedves barátom! Én nem vagyok hal irigy. Megérdemli majd a jó fogást horgászcimborám, de az majd egy másik történet része lesz. Addig még sok egér úszik át a gyorsfolyam habjain, hogy belevesse magát a túlparti bozót világ bujaságába. Reméljük, a harcsák is résen lesznek és leszedik a vámot! Mi horgászok még nagyon sokáig örömünket leljük ezekben az egérúszásokban. Csupán csak annyi a dolgunk, hogy ne raboljuk ki vizeinket. Maradjon valami jövőre is, és persze unokáinknak sem lenne rossz hagyni valamit mutatóba ezekből a szürke óriásokból!

Harcsák és Wobblerek új epizód

Nyári harcsapergető tábor

Harcsapergető tábor a legendás Pó folyón! Óriás harcsák, kapitális süllők és balinok várnak téged! Nem csak a Pó folyó rejt izgalmas halakat, hanem a közeli csatornákon is találkozhatunk kapitális példányokkal. Ez a két szegmenset szeretnénk bővebben megismertetni a táborozókkal! Szeretnénk, ha a táborban szerzett sok hasznos információ alapján mindenki megfogná álmai harcsáját! 

• Időpontok: 2015.06. 18-21-ig. és 2015.08.13-16- ig
• Cím: Via Barocini Viterbo 106. 44034 Coccanile-cesta FE Olaszország
• Helyszín:  Pó folyó és a környékbeli csatornák
• Díja: 160euro/4 nap az ár tartalmazza a tábor idejére a horgászengedélyt, napi egyszeri étkezést (reggeli), a *szállást valamint a *csónak használati díját (*lásd lejjebb bővebben) A tábor létszáma maximum 15fő! Jelentkezési illetve befizetési sorrend szerint fogadjuk el a nevezést! Befizetés az alábbi számlaszámra:

• Név: Engemayer Tibor
• Swift (Bic-Code): BPPIITRR
•  IBAN: IT02 F076 0113 0000 0101 2853 436

• A megjegyzés rovatban kérlek, írd oda, hogy pergető tábor és azt, hogy melyik időpontot választottad.

A tábor célja és programja:

• Olyan baráti közösség összehozása, akiket érdekel a harcsapergetés
• Naponta 2x1 órás oktatás, segítségnyújtás azok számára, akik most kezdtek el ismerkedni ezzel a műfajjal. Gyakorlati bemutatók, felmerülő kérdések megválaszolása stb.
• Szeretnénk a halakkal való kíméletes bánásmódot valamint a C&R szellemet továbbadni, megismertetni
• Delta Pó jóvoltából! Ezenkívül értékes ajándékok és meglepetések várják a táborozókat a MADCAT, BLACKCAT, Wobblerek.com és mások jóvoltából!

Szállás:

• A tábor idején sajnos csak 5 fő tud bent a házban aludni, a többiek a ház körül a kertben saját sátorban vagy lakókocsiban. A kert nyírt pázsit, egyenletes talaj és körül van kerítve. Igény szerint felár ellenében szobák bérelhetőek a településen, közel a címhez.

Horgászat:

• Mivel sajnos egyelőre csak egy szabad csónak áll a rendelkezésre, akinek módjában áll az hozzon magával csónakot. Terveink szerint két csoportra oszlanánk, így mindig lesz, aki a csatornákon tud horgászni és lesz, aki csónakból. Ezáltal mindkét módszer elsajátításában tudnánk segítséget nyújtani. Természetesen mindent megteszünk, hogy addigra legyen több csónak.  Előre láthatólag többen is hoznak saját hajót és jelezték, hogy lehet hozzájuk társulni. A csatornákon parti pergető módszerre van lehetőség. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján sokkal jobb a harcsa állomány, mint a Pónak nem beszélve a süllőkről és balinokról! Az tavaszi tapasztalatok szerint a csatornán négyzetesen több harcsa került megfogásra mint az élő vízen, ezért a tábor ideje alatti horgászat is erre fog koncentrálódni.

Megjegyzés:

• Nappali és éjszakai horgászatról lévén szó fejlámpát, szúnyogriasztót hozzatok   magatokkal.Valamint estére kicsit melegebb öltözet ajánlott
• A táborról valamint az ottani horgászatról, fogásokról kisfilm készül, amit minden résztvevő    megkap még a megjelenés előtt!
• Bárminemű kérdésed lenne, akkor írj bátran: flyfish67@gmail.com vagy keress minket a Facebook-on (Harcsa Pergetés) blog: www.catfishandwobblers.blogspot.hu
• Aki szeretne tovább maradni vagy előbb jönni arra is van lehetőség, de ezt kérném egyeztetni Tiborral +39 3481695212

• Én biztos ott leszek, remélem lent találkozunk, horgászunk és beszélgetünk egy jót! Addig is görbüljön, szép halakat és jó fárasztást!  

Varga Vilmos   

Harcsák a fényben

Ha valaki harcsa horgászatáról beszél, akkor a legtöbb sporttársunknak rögtön az éjszakai peca jut az eszébe. A sötétség misztikuma és az éjjeli csendben felhangzó madarak rikoltása, apró avaron surranó neszek zaja. Loccsanások és a hirtelen megugró halak okozta hangok az éjszakában. A durranó, buffanó rablások hangjairól nem is beszélve. Ez mind kedves egy horgász szívnek. A csillagok a fejünk felett olyan fényesen és tömegben ragyognak, amit a városi ember abban az élettérben szinte sosem láthat. Ezek a hatások egy vérbeli horgászt mindig rabul ejtik. Mindig ámulok és bámulok a sötétségben rejlő megannyi természeti csodában. Van valami megmagyarázhatatlan vonzalmam az éjszakai horgászat iránt. Jobban kedvelem, mint a nappali nyüzsgést. Talán a csend harmóniája teszi különlegessé, de lehet a leszűkült látótávolságtól olyan izgalmas. Azonban amikor kövek közt vagy a fák, bokrok ágain landol a műcsalim azt nagyon nem szeretem. A hajó orrában lévő lámpa fényétől megriadnak a halak. A fejlámpa hideg ledes nagy lumenszámú fényereje sem éppen optimális főleg holdnélküli vaksötét éjszakán. Nagyon sokat gondolkodtam mi lehetne a jó megoldás. Aztán az autóiparnak és a jampiknak köszönhetően kipattant az ötlet. 

Tompa zöld fényt kell használni olyat, amilyet a kocsik aljára tesznek a srácok. A kilencvenes évek végén jártuk a Pó-ra és ott láttam egyszer ilyet, de nem nagyon értettem a dolgot és nem is foglalkoztam vele. Aztán egy harcsás videóban is visszaköszönt ez az effekt. Hat évvel ezelőtt fel is szereltem egy ilyen fényt a hajó pereme alá. Nagyon szépen kirajzolta a parti sáv vonalát és jól látszottak a fák ágai is. Kivéve a vékony és közepes méretű száraz ágakat, azokat még így is nagyon nehéz észre venni. A dobások pontossága megnőtt és már egyre ritkábbak lettek az elakadások. Sok horgász ismerősöm és vendégem rémült arccal nézte, amikor indultunk és felkapcsoltam a fényt. Mindig megkérdezik, hogy nem zavarja a halakat? Tapasztalatom szerint nem igazán zavarja őket, sőt! Volt olyan esetem, amikor ott úszott velünk a mi fényünkben több méteren át egy jó kettes balin. Az apró halak nem egyszer beúsznak ebben tompa zöld fényben és az a körülötte rajzó rovarokra vadásznak. Gyakran megesett az is, hogy közéjük robbant hirtelen egy komolyabb bajusz. Ilyenkor majd eldobom a pálcát a kezemből, össze rezzenek. Természetes reakció ez és egyből indul az adrenalin bomba a testemben. Nagyon sokszor úszkálnak velünk a harcsák, amikor a folyó sodrásával vitettem magam. 

A fény és árnyék peremén szoktak a legtöbbször ólálkodni. Idén nyáron Donát barátommal csorogtunk és neki valami nyűge akadt a csalijával és leült szerelni. Én meg látom, hogy tolja a csíkot az irányukba egy hari. Mikor beér a szórt fénykörben megkérdeztem tőle fogjak egy bajuszt? Mondja nekem persze. Be ejtettem a crankbaitem egyet húztam rajta és egy bő hetven centis harcsa gyerek fickándozott is már a horgon. Donát arcán teljes döbbenet. Nem hit a szemének. Azt mondta, hogy ha ezt elmesélik neki, nem hiszi el. Aznap és a következő éjszaka fogtam még négy darab ilyen forma harcsát a fényben és elrontottam egy méter felettit. Mondanom sem kell innentől kezdve mindig fél szemmel nézte a fényt a csónak mellett. Persze a mögöttünk lévő V formájú csíkokat is figyelni kellett, mert nem mindig a partszélen lapultak a bajuszok. Bent középen rajzottak a snecik és azokra vadásztak. 

Érdekes módon nagyon sokszor, amikor odadobtuk nekik akkor a be eső wobbi hangjára beindultak tolták rendesen a vizet, de a húzott műcsalira nem vertek oda mindig. Nagyon sokszor mellé vágtak vagy egész a fényig kisérték és ott a lábunk előtt tovább úsztak. Nem egy nem két harcsa rendesen neki ment a csónak oldalának, nem hinném, hogy nem vette észre. Neki akart menni! Ezt bizton állíthatom. Természetesen, hogy mi okból azt nem tudom és nem is tudhatom. Gyárthatok rá valamiféle magyarázatot, de nem biztos, hogy lenne reális valóság alapja. Ezt a harcsáktól kellene megkérdezni, egyenlőre, még nem tudunk velük érdemben kommunikálni. Az azonban biztos, hogy nem igazán zavarja ez a tompa fény őket. Nekünk pedig elég jó segítség lehet a parti csipkés kövezés vagy bokorsorok meglátásában. Sok csali vesztést megúszhatunk így. Régen, amikor telihold volt nem nagyon mentem le harizni. Most már verem a fejem a falba – természetesen képletesen értendő - mert akkor azt hittem, hogy ha nincsenek a felszínen, akkor nem is táplálkoznak. Ugyan úgy esznek, csak egy picit mélyebben vannak. Ilyenkor egy nagyobb nyelvű wobblert érdemes feltenni, ami egy vagy másfél méteren jár. Természetesen teli hold ide vagy oda nem tud minden szegletbe be sütni és mindig van árnyékos oldal, vagy sötétebb zúg, ahol ilyenkor is a felszín alatt lapítanak a bajuszok. Szuperhold idején (a nyár legvilágosabb éjszakája) négy harit is fogtunk a felszínről. Nem nagyon érdekelte őket a holdfény majdnem szürkületi fénye. Ilyenkor persze nem kapcsoltam be a hajó oldalán rejlő tompa zöldfényű világítást. Felesleges lett volna, mindent látunk, amit látni kell egy éjszakai pergetés során. Tehát amikor jó már a láthatóság és biztonságosan tudjuk a part szélt dobni akkor már csak a jó csali választáson múlik minden. Ha eltaláljuk, mi kell nekik éppen akkor szinte garantált a siker. Nincsenek nagy csodák. A kitartás és éberség, figyelem valamint az összpontosítás meghozza a gyümölcsét. 

Régen a J11 J13 volt a favorit nálam. Persze nem is nagyon volt sok választási lehetőségünk a wobbler piacon. Azóta eltelt jó pár év és találtam sokkal hasznosabb és megbízhatóbb műcsalikat. Ezek a régi modellek könnyűek ebből adódóan nem jól és nem olyan pontosan dobhatóak, és ami nagy hátrányuk, hogy sérülékenyebbek. Törnek, mint a ropi. Persze ez a mi hibánk is, mert nem ilyen típusú és méretű halakra lettek kitalálva. Azért valljuk be őszintén, hogy harcsázás közben bármikor bejöhet egy nagyobb is. Sosem tudhatjuk mekkora hari durrantja le az általunk felkínált műanyag esetlegesen fadarabot. Vannak olyan wobblerek amelyek strapabírók és végig vannak drótozva az anyagukat tekintve pedig olyan a felhajtó erejük, mint a balsafa ám mégis jóval keményebbek és nehezebbek. Nem kell a két részes wobbikat erőltetni, mert egy jó crankbait simán veri őket. A nagyobb rezonancia szám miatt jóval nagyobbnak hiszi a bajszi és jobban rástartol így az akadásunk is biztosabban fog ülni. Horgokat és a karikákat cseréljük le, mert a gyárilag szereltek nem erre vannak szánva. Jobbik esetben csak a horgoktól búcsúzunk, rosszabbik esetben a wobblert is viszi őkelme. A színek választása még egy érdekes téma és sokszor vita tárgya a sporttársak közt. Harcsa horgászat esetében nem nagyon hiszek a szín kérdésben. Teljesen mindegy melyik szín van fent. Fogtam pirossal, feketével, rózsaszínnel, zölddel, kékkel, sárgával szinte a teljes színskálát sorolhatnám. 

Amikor beszakadt a kedvenc zöld sárga színben pompázó halimitációm akkor pirosat tettem fel és fogtam pár dobáson belül egy termetes bajszit. Donát szeretett volna venni egy ilyen foam csalit de már csak kék színben kapott. Mondtam neki teljesen mindegy. Hitte is meg nem is. Amikor azonban fogott egy órán belül három hareszt vele akkor már láttam hisz benne. Egy okosságot tudok erre mondani, hogy sötétben minden wobbler fekete!  A rezonancia a meghatározó és a jó tálalás, mert leggyakrabban a be esőt kapja el. Ott nincs mit nézelődni rajta. Júniusban még nem volt túl meleg a víz így csak a napi két harcsás átlagot tudtuk tartani, de júliusban és augusztusban már napi négy harcsás esték voltak. Hazai viszonylatban nem is olyan rossz arány. Az szomorít el azonban, hogy a halak mérete évről évre kisebb. 

Régen öt és hét kiló volt az átlag méret itt a Dunán, idén azonban kettő és három kiló közt volt. Erre pedig csak egy magyarázat van, mégpedig az, hogy nincs idejük megnőni, mert elhordják a horgászok és nagyon sok lett a harcsázók száma. Kuttyogatók és bójázók lepik, el a legtöbb vizet ahol járok. Nem sajnálom tőlük a halat, de ha leveszünk mindent az asztalról, akkor egyszer üres lesz az az asztal! Nem kéne a Pó-ra, Ebróra, Rhonra járni, ha hagynánk megnőni őket. Ott sem azért lett olyan sok nagyhal, mert jobbak a körülmények, hanem azért mert senki sem horgászott rájuk és elszaporodtam és megöregedtek tisztességben. Ezen érdemes elgondolkodni és így sokkal több sporttársunknak lehet jó élménye, mert jutna mindenkinek egy kapitális harcsa!                        

Trailer 2

Trailer

Elindult a blog

Elindult a blog, nem tudom mikor fog frissűlni, de amint lesz miről irni és lesz infó akkor azonnal közzé teszem és a lehetőségeghez mérten videóval is kombinálva. Köszönöm, hogy el látogatsz ide és kívánok neked is nagyon sok szép halat!